AZ ELSŐ DUNAI BAJSZOS

Este kilenc óra múlt, mikor a fővárosi tömegközlekedés egyik csodálatos szerelvényén zötyögtem a Corvin plázába, hátamon az ólmokkal, horgokkal és csalival pakolt táskámmal, kezemben két feeder bottal. Elég abszurdnak tűnhet így elsőre a történetem, hol és mit akarok fogni egy bevásárlóközpontban az éj leple alatt? Na, lássuk a csavart a sztoriban!

Rafi (szül. neve Zsolt) és Tibi voltak ott, mert salsa órát tartottak tízig, majd terveink szerint onnan indulva vetjük bele magunkat a város éjszakai életébe. Aha, de akkor miért írom ide, egy horgász blogra a soraim? Azért, mert nem egy szórakozóhelyen akartuk eltölteni kevéske szabadidőnk, hanem a csodálatos, kiszámíthatatlan és kihívásokkal teli Öreg hölgy partján. Igen, horgászni indultunk. Két barátom nem igazán nevezhető folyóvízi pecásnak, de ez mit sem von le az est hangulatából. Rafi és az én éves engedélyem bőven elég lesz a ma estére, mert Tibi csak a bandázás és a „vérszívás” kedvéért tartott velünk. Két botra állítottam össze gyorsan egy-egy szereléket, melyet a tavi horgász haverjaim csak pislogva néztek, bár tudjuk, hogy nem egy nagy durranás a "nagyhurkos" végszerelék.

Az egyik horogra csonticsokor került, míg a másikra két kicsi sajtkocka. Míg e falatok a meder fenekén várták az éhező halakat, addig gyorsan egy kis "magyarázkodás" következett, mert barátaim a gyakori kapásokhoz és eredményes pecákhoz vannak szokva. Ezzel szemben a Duna nem ilyen bőkezű és nagyvonalú, sőt mi több, gyakorta igen fukar és szeszélyes. Talán ezért is annyira izgalmas és szép ez a folyóvízi horgászat. Soha nem lehet tudni, hogy mit ad (ha egyáltalán ad) nekünk a folyó, illetve soha nincs két ugyanolyan nap.

Talán már el is könyvelték, hogy itt az ég egy adta világon semmit sem fogunk fogni, mire a spiccem erős mozgásba kezdett. A kapást és a botom vízbe esését a határozott bevágásom szakította meg. Oh, ez jó hal lehet! Nem is hezitáltam tovább, átadtam botom Rafinak, hogy bármi is legyen a cájgon, az legyen az ő érdeme (és persze volt ebben némi marketing is). Rafi is érezte, ennek most a fele se tréfa. Fárasztás közben többször is kirohant hala, majd mikor már azt érezte, hogy a felszerelés nem mozdul, csak egyhelyben áll, elkönyvelte, hogy a pikkelyes kifogott rajta. Alkalmi botjával kicsit közelebb ment a folyóhoz, majd a zsinórt kicsit megtekerte. Ennek hatására a felszerelés ismét visszanyerte szabadságát, mi pedig a jó hangulatunkat.

Nem véletlen az öröm, hisz barátom ismét érezte a ficánkolást a sodrásban. Határozottabbra vette a fárasztást, örvendezve, hogy most végre nem vacak géb van a horgán, mint a hetekkel ezelőtti alkalommal. Közel nyolc perc is eltelt, mire partra terelte élete első komolyabb folyóvízi halát. Csillogó ruházata és hosszúkás teste jól festett a parton, majd Rafi kezében. Barátom, soha rosszabb kezdésed ne legyen, mint egy szép, sérülésektől mentes dunai bajszos! Fotózás után már úszhatott is tovább a barbus, majd gyorsan újra csaliztunk, mert friss csontikat akartunk a horgunk szárára húzni, hátha van még ott hal, ahonnan ez jött. :) Örültem barátom sikerének, mert így élőben láthatta, van itt hal, nem is akármilyen! Persze, nem a gébekre gondolok!

51cm és közel kettő kilogrammos volt

Az éjszaka ajándéka

Beszélgetés közben a bot spicce ismét táncba invitálta pillantásom. Apám! Ez már döfi! Gyors reakciómnak köszönhetően már éreztem is botomon az ellenfelem menekülését. Most is át akartam adni a lehetőséget Rafinak, de mondta, hogy ezt most én "oldjam" meg. Oké! Akkor tovább figyelek vízi partneremre, mert úgy tűnt, van meg benne kraft. Nem adta könnyen magát, így csak arra koncentráltam, nehogy most is a mélybe ússzon, és elakadjon a felszerelésem. Izgalmas percek végén partra tessékeltem őkelmét, majd "nyakon" ragadtam. Fényképezés végén ő is visszanyerte szabadságát, tovább úszhatott a márna.

Úúúúútálom a vakut!

Még egy búcsúdobás fért bele az időnkbe, mert már hajnali egy óra volt. Több kapás ugyan nem jött, mégis boldogan pakoltam össze motyómat, mert tudtam, barátomnak is nagy élmény volt ebből a nagy és titokzatos vízből kifognia márnáját. Egy rossz szavunk sem lehetett, mert másfél óra alatt fogtunk két szép dunai torpedót, jó társaságban és kiváló helyen.

SOPRONTÓL PÖTRÉTÉIG, AZ UTOLSÓ NAP

Nyaralásunk utolsó napjához érkeztünk, ezért a horgászatra szánható időnket, a lehető legjobban igyekeztünk megtervezni. Ezen a napon csak egy délelőtti, amolyan levezető pecára volt lehetőségünk, a délutáni pakolás és hazaindulás előtt. Mivel tegnap partról horgásztunk és kevés képet tudtam készíteni, ezért a mai napra egy kis csónakázást terveztünk.

A kikötőbe érve nem minden napos élményben volt részem. Szinte teljes mértékben ellepték a víz felszínét a tavirózsák. Tudom, tegnap is láttam őket, de Pesti gyerek lévén, nagyon el tud gyengülni az ember egy ilyen szép látványtól.

A horgászatra szánt rövid időnk miatt nem volt mit tenni, gyorsan ladikunkba ugrottunk és már a túloldal felé eveztünk, valami ígéretes helyben reménykedve.

Az első megállónk a szemközti, part menti nádfalra esett, ...

...ahol nem nagyon volt mozgás, de annyira lehengerlően nézett ki, hogy muszáj volt dobni párat. Finom felszerelésemet és a mozgó csontijaimat az apró halak nagyon értékelték, így már kellemes érzésekkel eveztünk tovább a kiszemelt helyre, helyekre.

Nekünk balra teljesen egybefüggő nádfal szegélyezte utunkat, de jobbról voltak kisebb-nagyobb megszakítások, átjárók. Itt-ott mi is benéztünk, de tudtuk, hogy igazán merre akarunk menni. Rövid evezést követően már meg is érkeztünk a mai napra szánt egyetlen helyünkre, ahol némi fogásban reménykedtünk. Ez a rész a tónak a jobb sarkához esik közel, egy amolyan zsákutca. Viszonylag nagy, háborítatlan parti és vízi növényzettel. A két karót igyekeztünk halkan leszúrni a puha talajba úgy, hogy a part felé tudjunk dobálni. Volt előttem egy szép tavirózsás szakasz, melynek szélére ejtettem be csontival tűzdelt horgomat.

Miközben a tájat figyeltem az úszóm bóbitája táncolni kezdett. Szemet gyönyörködtetően bukott a mély vízbe, mire határozott bevágással válaszoltam. Finomra állított orsóm fékje kicsit fel is „hördült”, jelezvén, hogy nem a már megszokott kicsi példányok egyikével van dolgom. Kénytelen voltam a fékkel játszani, mert a nagyon vékony damilom és kicsi horgom nem sok lehetőséget adott volna egy termetesebb hal fárasztásakor. Na, de térjünk vissza a történetünkhöz, mert most vannak az izgalmas percek. Amint megérezte ellenfelem, hogy valami feszül, rögtön gyorsabb úszásba kezdett. Hát persze, hogy a töklevelesbe vette az irányt, ahol nem sok esélyem lett volna vele szemben. Igyekeztem határozottabb lenni, érezze, hogy nem akárkivel játszik. Talán még mosolyra is húzta száját, mert egész váratlan fordulat következett be. Elindult felénk, amire nagyon meglepődtünk, majd ezt kihasználva beúszott a csónakunk alá, ahol a nádfal nyiladékán akart szabad utat keresni magának. Miközben azon gondolkodtam, hogy ezúttal egy nagyobb hallal van dolgom, kemény és határozott lépésre kellett elszánnom magam. Mindent egy lapra téve, nagyon határozott mozdulatokkal elkezdtem visszaterelni a halam, még akkor is, ha ez a damilom elszakadását jelentheti. Megbokrosodott halamnak nemigen nyerte el szimpátiáját e lépésem, de mint tudjuk, az élet nehéz. Lassan, apró centikről, méterekre nőtt előnyöm és ezzel már olyan távolságba kerültem halamtól, hogy a csónakból kinyúlva, merítőháló nélkül is a ladikba emelhettem ellenfelemet.

Csodálatos színben tündökölt nagyon izmos pikkelyes társam, akit jobban szemügyre vettünk. Magam és barátom is nagyon meglepődtünk azon, hogy ezt a nagyon komoly vircsaftot egy közel két kilós ezüstkárász hajtotta végre. Mondanom se kell, hogy számomra mekkora élmény volt egy ilyen nagy halat fárasztani vékony zsinórokkal és apró horoggal.

Ötméteres haltartómat igyekeztem a legjobban kiteríteni a vízben, hogy minél több helye legyen majd mozogni, mert arra gondoltam, hogy ha sikerül még pár halat fognom, csinálok egy csoportképet.  Újra csaliztam és már repült is horgom a rózsák szélére.

Szityen (Tibi) barátom is a saját felszerelésére koncentrált, hátha neki is akad valami a horgára.

Kisebb szünet következett be, de addig se unatkoztam, hisz készítettem pár fotót a tájról.

Hiába a csalik cseréje, valami megváltozott ott a mélyben, amit nem tudtunk megfejteni.

Karóinkat felszedve igyekeztünk továbbhaladni a tavon, hátha tudunk még párat dobni. 

Menet közben egy újabb szép nádfal mellett evezünk el, ahol csak a lelkem megnyugtatása érdekében dobtam párat. Nem maradt el szorgalmam hálája, mert fogtam még pár szép színes keszeget.

A kikötő felé készítettem pár felvételt, miközben a radarról egy érdekes adatot olvashattunk le, miszerint a víz hőmérséklete 31 fokos volt. Te atya ég!  Nagyjából az egész tó egy halászlé? 

Partra érve gyorsan készítettünk még pár fényképet a nagy kapkodásban, majd sietve vissza is engedtem szép kárászomat ebbe a csodálatos, nádakkal és tavi- rózsákkal teli vízbe. 

 

Köszönöm Barátomnak ezt a csodálatos pár napot, melyet a vízparton és a tavon töltöttünk.

Remélem, hogy lesz még alkalmam visszajönni, horgászni, erre a csodálatosan szép és varázslatos tóra.

ELFELEDETT ÍRÁS

A napokban rendezgettem az otthoni gépemet, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy régebbi horgász kalandom befejező részének megosztása teljesen elkerülte figyelmemet. Megfordult a fejemben, hogy már nem is teszem közzé, de a statisztikát elnézve sokan olvasták történetem, és mivel anno az Eurohorgászban is megjelent – bár csak egy rövidebb verzió – aztán úgy döntöttem, nosza, megosztom az utolsó napon zajlott eseményeket is, hátha szeretne valaki most ott lenni Velünk a parton, ebben a holtidőben.

 

Az utolsó rész előtt, - aki szeretné - olvassa el történetünk előző részeit is:

Soprontól Pötrétéig 1. nap, I rész

Soprontól Pötrétéig 1. nap, II. rész
Soprontól Pötrétéig 2. Nap, I rész
Soprontól Pötrétéig 2. Nap ,II. rész

Jó szórakozást hozzájuk!

 

AZ ÓÉV UTOLSÓ LEHETŐSÉGE

Fejlámpám segítségével botorkálok le a partra, a lépcsőkön, figyelve arra, hogy a kezemben tartott horgászbotjaim ne itt és most törjem össze, az évzáró pecán. Igen, december 29-én ezért jött el mindenki, akinek volt még egy kis ideje és elszántsága a sötétben, fázni egy kicsit. 

Persze hamar meg is jegyezném, hogy mostanság a hideg szó használatával óvatosan kell fogalmaznunk, ha este még plusz 7 fokig kúszik fel a hőmérő higanyszála. Valljuk be őszintén, nem ez a normális ilyenkor. Ahogy az apró kavicsok megszólaltak cipőm...
...és súlyom terhe alatt, már hallani lehetett a köszönő barátaimat, akiket még a sötétben nem annyira láthattam.   Lajos, Misi, Attila, Miki és Nigró előttem érkeztek le a Duna partra, így ők már a kapásokra vártak.

Attila és Lajos, a vakú fényének hatására megszeppentek

Misi kapásra várva

SMS-ben jött a taktika

Én sem tétlenkedtem sokáig. Gyors pacsizást követően már élesítettem is a „fegyvereim”. Daiwa botom horgára 6 szem csontit tűztem, hátha megajándékoz az Öreg hölgy és partra terelhetek esetleg egy keszegfélét, vagy akár a dunai sodrófák közül egyet. Nem! Nem tévedés, amit írtam. Tavaly ilyenkor, sokkal hidegebb időjárási és vízhőmérsékleti körülmények közepette a Girls Team-es lányok közül Kriszti fogott egy szép márnát. 

Vajon idén is ilyen szerencsés lesz?

Ő akkor májjal cserkészte be a bajszost. Na, de térjünk vissza az idei történetünkhöz. A másik botomat teljesen fel kellett szerelnem, de nem is bántam, mert „mindig, minden körülmények között”…menyhalazni szerettem volna, és azt a szerkót nem nagy trubadúr összerakni.
Süllőző horgomra egy sóban fagyasztott bodorkát akasztottam. A világító patronjaimat felhelyeztem, és jöhetett egy kis szomszédolás, fényképezőgéppel a kezemben. Mint megtudtam, még senkinek nem volt kapása, de mindenki bizakodó volt. Pár perc elteltével zajra lettünk figyelmesek. Kis eltéréssel, de megérkezett a Girls Teamből Kriszti és Anikó, majd a Barbus River Feeder Team tagjai, Bali és Rezső is. 

Barbus River Feeder Team

Sajt kerül a horogra

Erre pedig giliszta csokor

Míg szereltek, gyorsan le is ellenőriztem a csalijaimat, mert egész eddig a képeket készítettem, és persze beszélgettem. Volt is meglepetés! A bodorkám elhagyta a „kaszniját”, ami azt jelentette, hogy valaki vagy nagyon éhes volt, és nem vettem észre, vagy csak magától leszakadt. Csak a feje maradt meg a horgon. Na, végre történt valami. Akkor próba cseresznye, emelem a tétet. Van még bodorkám, és lehet még ott ragadozó a mélyben.

Colombo felügyelő biztos kiderítené mi a titok nyitja

Telefonom csörgésére lettem figyelmes. Angi érdeklődött, hogy tényleg kint vagyunk-e, mert ő ugyan nem horgászik, de tavaly is kinézett hozzánk, és most is erre gurulna egy pofavizitre.
Már-már azt hittük, hogy Angival lesz teljes a mai létszám, mikor ismerős hangra figyeltünk fel. Rácz Józsi barátunk is kinézett, hogy mi újság velünk. A banda tizenkettő főre bővült, ami azt eredményezte, hogy több kisebb csoportban alakulva kezdtünk el sztorizgatni a 2013-as évről.

Közben készülnek a finomságok

Oh! Így könnyű!

Kinek nem csorog most a nyála?

Miki és a "sztenderd" sült szalonna

Én is ezt tettem, de közben egy pillantást vetettem a horgaimra. A menyhalazós felszerelésemnek horgáról ismét lenyúlták a zamatos bodrit. Ennek a fele se tréfa! - gondoltam, ezért a csontikat lecseréltem. A horogra immár egy fél bodorkát húztam. A két felszelésemtől egy tapodtat se mozdultam, mert ki akartam deríteni, ki az, aki szórakozik velem. Nem is kellett sokáig várnom, mert a botom spicce már mozgásba is lendült. 

Nem is látom rajta a partont

A bevágást követően már tekerhettem is ki a felszerelésemet, mert nagy ellenállást nem éreztem. Az est első hala mi más is lehetett volna, mint a folyóvizek törpeharcsája? Sebaj! Legálabb van valami.

Az est első hala

Újra csaliztam, majd miután megállt a szerelékem a Duna medrében, ismét fényképezni indultam.
Angi idén is hozott nekünk két üveg pezsgőt, ha már év végi horgászat van, akkor
koccintsunk is. 

     Remek társaság és kiváló hangulat volt a vízparton

                                     Vagy mégse?

Mindenki tudott magának valóval „koccintani”, mert alkoholos és mentes pezsit is hozott. Mi mást is kívánhattunk volna egymásnak, mint boldogságot, egészséget és persze kapásban gazdag újévet!
Ennek tudatában mentem vissza a botjaimhoz, hogy ismét ellenőrzést tartsak. Meglepődve tapasztaltam, hogy ismét kelendő volt a felkínált csalim. Megint a teljes bodorka volt a tuti, de sajnos a fogott hal fajtája se változott. Dunai szörnyemet levettem a horogról, majd őt is visszaraktam a folyóvízbe.

                Srácok! Ilyen durva a gyerek pezsi?

                           Kriszti titkos csalija

Micsoda horgász "retikül"

                       Angi figyeli, hogy mit csinálok  

Gyorsan terjedtek a hírek, hogy én most nagyon belenyúltam a tutiba, ezért körmöm rágva igyekeztem levezetni ezt az iszonyatosan nagy terhet, ami nyomta a vállaimat. Misi barátom is bevállalós volt, ezért fogott egyet a menyhalak egyik kedvenc csalijából. Hát persze! Ő is gébet kerített horogra!

Nem tudom melyik a jobb, hogy fogtunk ezekből a szörnyetegekből, vagy ha nem akadunk egybe se. A szót kérő Anikó hangja törte meg a gondolatmenetemet. Erre azért mindenki felfigyelt.
„Bejelenteni valóm van! Balázs megkérte a kezem!”
Hoppá! Kell ennél több jó hír az óév végén?

 

Nem kapitális, de nem is azt kéne nézni

Igen! A gyűrűt :)

A gratulációkat fogadva, ismét beszélgetős csoportok alakultak, és közben újabb képek készültek. Mint minden horgászat alkalmával, most is elérkezett a soha nem várt idő. Az utolsó utáni dobások, és az imádkozások pillanatai.
Spiccemre utoljára pillantottam fel, és az apró csipegetéseket közvetített. Kell ennél több? Igen! Egy menyhal!
Nagy igényeimet a Vén folyó nem így akarta, így ismét egy gébet tekerhettem ki a vízből. Mondanám, hogy örülök annak, amit aznap foghattam, de hiába nyertem meg a szörny partit, akkor is jobban örültem volna, ha két év után ismét összehoz a sors az egyszakállúval. Nem baj, majd jövőre!
Sajnálom, hogy nem tudott mindenki eljönni erre a közös pecára, de az vigasztal, hogy majd 2014-ben veletek is folytatjuk a horgászatokat.

Köszönöm, hogy eljöttetek, és Anginak a pezsgőket.

Jó társaság jött össze ezen a hideg decemberi napon

Anikó! Ne bánkódj, jövőre majd Te is fogsz gébet :)

Boldog és kapásokban gazdag új évet kívánok mindenkinek!