BÚÉK!

Egészségben, sikerekben és kapásokban gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Üdvözlettel,

Figura

KARÁCSONY

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Üdvözlettel,

Figura

A DUNA MÁSIK ARCA, AVAGY BÁJODBAN A VESZÉLYED!

Az országba belépve főágának hossza 417 km át mutatja magát és bájait az Öreg folyam, egészen a déli határig. Az egész szakaszt még nem jártam be, de éveken át találkozhattam vele különböző helyszíneken és időszakokban. Találkozásaink változatosak voltak, nem mondhatni, hogy unalmas a kapcsolatunk. Egy dolgot azért mindig igyekeztem fejben tartani, hogy hiába kedves és sokszor fogad kegyeibe, mindemellett szeszélyes és felettébb veszélyes.

Körültekintően kell közlekedni víz felett és alatt egyaránt

A fővárosban születtem, így sokszor láthattam, találkozhattam vele. Egyik legemlékezetesebb ilyen alkalmunk akkor volt, amikor ...

ELSŐ PERGETŐ BAJNOKSÁGOM! (KÉPEK)

Lemaradtál első pergető bajnokságomról szóló bejegyzésemről? Sebaj!

Olvastad, csak elfejtetted letölteni a képeket? Ez sem baj, mert ebben a cikkemben bármelyik felvételt le tudod tölteni, nem csak most, a későbbiekben is. Figyelem! Az előző bejegyzésemben megosztott linkről már nem elérhetőek a képek!

KÖZEL A HATÁRHOZ

A vonatablakból szép látványt nyújtott, ahogy a váci templom tornya épphogy megmutatta magát a ködbe burkolózva, majd kicsit tovább haladva a Dunakanyarban, a visegrádi vár is kitornyosulni igyekezett az őt körül vevő ködfátyolból. Következő pillanatban már Dömös volt felismerhető a rohanó vonatból. 

A partra pillantva eszembe jutott az, amikor Janival és Marcival oda látogattunk el, egy szintén ködös hajnalon. Sok trükköt és mozzanatot leshettem el a fiúktól, amiről anno írtam egy nagyon népszerű bejegyzést (statisztikai, nem szubjektív adat) rengeteg hangulatos képpel. 

Ígéretes legyes pálya

Horgász a kanyarban

Na, de kanyarodjunk vissza, mert Szobnál már rég leszálltunk a technika vívmányáról és gyalog folytattuk utunkat a természetvédelmi területen a következő faluig.

ELSŐ PERGETŐ BAJNOKSÁGOM!

Reggel hat-hét centit apadó víz, borult idő és sokuknak ismeretlen pálya fogadta a pergető versenyre jelentkező harmincnyolc résztvevőt. A körülmények ellenére jó hangulatban és megmérettetésben volt része a 19 versenyző csapatnak.

A hajnali villámlást, dörgéseket és a szakadó esőt hamar feledtette a sorsolást megelőző finom reggeli és a rajtsorrend kiosztása. Jöhetett a gyors pakolás a csónakokba, majd a motorok beböffentése és azok számára, akiknek mocival nem rendelkeztek - vagy elromlott - a lapátok megragadása.

A BAJSZOS ERŐGÉP! (VIDEÓ)

Induljon a verseny!

„Brutális erő rejtőzött partnerében, igazi erőgép volt! Készítettem néhány felvételt a fárasztásról, de az igazán jó képek azután születtek miután lehasaltam a földre és kinyújtott karral igyekeztem minél közelebb kerülni a szákolás pillanatához.”

FEEDEREZÉS A DUNA FŐVÁROSI SZAKASZÁN (VIDEÓ)

A betonnal kiöntött és rendezett partot a hátam mögött hagyva ma egy kicsit természetesebb, zöldebb területen tettem próbát. A part menti meredek kövezést szegélyező fasorban egy olyan helyet fedeztem fel, ahol kényelmesen elférek és lesz elég területem a szerelékem bedobásakor. Miután felszereltem botom, csontit tűztem horgomra, majd megtömtem etetőanyaggal a kosaram, már repült is a vízbe a bot annak rendje és módja szerint, körülbelül húsz-huszonkettő méterre. Kíváncsian vártam az első kapást, mert ezen a helyen még soha nem volt alkalmam horgászni. Mindössze annyi információm volt, hogy itt a nagy sodrásban és mélységben sok a paduc és a márnák is tiszteletüket szokták tenni.

Irány vissza a mélybe!

ELSŐ DUNAI HARCSÁM TÖRTÉNETE!

Egy adag epres és egy másik, sajtos etetőanyaggal az egyik kezemben, hátamon a táskával sétálok át a hídon, mikor hirtelen bevillant a kép, a bal mancsomban összefogott botokra pillantva, hogy ugye nem?! Most is? Ezt nem hiszem el, ismét otthon hagytam a feeder botom spicceit! Hogy lesz ebből horgászat?

A bejegyzésemből ez is kiderül és persze az is, hogy miképpen sikerült kiló feletti dévéreket fognom, és hogyan tereltem partra életem első hat szakállas ragadozóját.

Mit ér a bot, a legérzékenyebb tagja nélkül?

GYEREK FEEDER KUPA MACONKÁN!

Kora reggeli érkezés, álmos gyerek és szülői arcok voltak láthatóak a Maconkai-víztározó partján gyülekezett tömeget végig nézve.Talán ezek a pillanatok jutnak elsőre eszembe, ha a múlt hétvégi horgászverseny reggeli momentumaira gondolok vissza. A következő jelenet talán az, amikor elkezdődik a köszöntő és egybegyűlik a huszonhét nevező, plusz a kísérők.

 

Anyukák, apukák, nagypapák és testvérek, hogy a sorsolás előtt a verseny szabályait, a felmerülő kérdéseket vagy a szabályzatban esetleg számukra nem egyértelmű részeket újra átbeszéljék.  Lassan én is ébredeztem, talán a két bőrönd is eltűnhetett a szemeim alól, amit az alig három óra alvásnak köszönhetek. Jelen helyzetemben ez nem nagyon zavart, mert nem én voltam a fókuszpontban, hanem a gyerekek. Ezeket a tényeket figyelembe véve elővettem fényképezőgépemet és a kis lyukon át igyekeztem megörökíteni a nap eseményeit és legalább az egyik szemem eltakarni, míg tart a táskás időszakom. Na, de térjük vissza a versenyhez.

Nem csak én, ők is a hajnali napsütésben sütkéreztek

A köszöntőt követően kezdődik az eligazítás

Korán indult a nap, ...

...mindenki koncentrált.

Hamar kiderült, hogy ki hova fog...

...ülni a parton a verseny ideje alatt.

A halőrháztól sétálva közelítettem meg a partszakaszt, ahol a fiatalok már serényen rámoltak, keverték csalogató etetőanyagaikat és még hosszasan sorolhatnám. 

BAJNOKOK A PARTON 2. (VIDEÓ)

Jó idő és a gondozott tó látványa fogadott minket, benne rengeteg ponttyal. A sikeres szerepléshez egy jól működő taktikára volt szüksége a Halmágnes Team-nek, hogy dobogóra állhassanak fel a verseny végén. Tudjuk, a horgászatban a szerencsére is szükség van, amiből szintén nem szenvedtek hiányt a csapat tagjai, ennek is köszönhetően elég hamar jelentkeztek az első kapások, vehemens kirohanásokkal megspékelve a fárasztásokat.

Rég jártam itt, de jól emlékszem erre a táblára

Irigylésre méltó fogás!

BAJNOKOK A PARTON!

Tőlem szokatlan, hosszú útra pakoltam be táskám Miki barátom autójába, hogy a város zaját és a vén folyamot magunk mögött hagyva, egy igazán színvonalas horgászverseny helyszínére igyekezzünk. Bátran állíthatom, mindkettőnkben benne volt a megmérettetés miatt a drukk. Nem nagyon emlékszem már rá, hogy mikor éreztem utoljára ezt a fílinget, de jó volt. 

Szerencsére nem kellett sokat autókázni mire Rétimajorba érkeztünk. Oh, azok a régi szép idők, mikor rendszeresen jártunk ide télen, hogy a karácsonyi menühöz friss halat vigyünk haza, illetve a másik indok, amire emlékeztet, azok a jó hangulatban eltöltött baráti pecák. Ezek a horgászatok voltak általában az évzáró baráti happeningek akkoriban.

Mint látható, a horgászatban is nagyon eredményesek

Na, de nincs több időm nosztalgiázni, hiszen sorra érkeztek a meghívott vendégek és a reggelit, majd a sorsolást követően mindenki a partra igyekezett, hogy mihamarabb elfoglalja a helyét és előkészüljenek a versenyre.

ÚJRA A DRÁVÁN!

Most valami igazán figyelemfelkeltő bekezdéssel kéne előrukkolom, hogy itt tartsam mindenkinek a figyelmét a bejegyzésemen. Ezt nem teszem meg, mert a Dráva partján töltött kilenc nap alatt nem sikerült „Big fish-t” fognom, pedig milyen jó lett volna, persze hamar kijelenthetem, pikkelyes lett a kezem és örömöm is leltem a fogásaimban. Partra terhelhettem kedvenc halam és az arany hasú pikkelyesek közül is, tehát elmondhatom, hogy nem volt betlis a túra, ha ez csak és kizárólag halfogás szempontjából nézzük.

Mivel az idei évben nagyon sokat dolgoztam, kicsit másképpen készültem az idei túrára. A horgászaton túl sok pihenés és az új gépemmel való ismerkedés voltak a főbb céljaim. A siker érdekében a gyakran eredménytelen nappali horgászatokat több alkalommal próbálkoztam felváltani éjszakaira, hátha bátrabban táplálkoznak majd az uszonyosok, sokszor még a helyszínt is megváltoztattam. Mivel az új fényképezőgépem a túra indulása előtti napokban tudtam megvenni, nem volt rá alkalmam, hogy itthon teszteljem, ezért aztán maradt hát az éles bevetés. Ezt figyelembe véve ez a bejegyzésem inkább egy képes beszámolónak tekinthető, néhány szavas vagy mondatos kiegészítésekkel, de szerintem semmit nem von le az értékéből.

Egy egész nyarat el tudnék így viselni a Dráva partján!

VÁLTOZÁS!

Ennek az ideje is eljött! Sokáig nem gondoltam volna, de az utóbbi időben egyre többet és többet gondoltam rá, majd átgondolva az elkövetkező éveket és terveket, rá kellett jönnöm, itt az ideje, rá kell szánjam magam a változásra. Alig egy hónap telt el, hogy döntésem következményeit viselem, de azt gondolom, hosszú még az út, hogy minden tökéletes vagy legalább majdnem az legyen.

Ez volt a kedvenc naplementém vele

NYOMTATOTT VS. DIGITÁLIS?

A napokban a bringám rég elfeledett lámpáját keresgéltem a lakásban elrejtett dobozokban, miközben sárga cetlikkel megjelölt horgászújságjaimra találtam, melyeket mostanság nem igazán lapozgattam. A parkettára ültem, magam mellé raktam a nyomtatott sajtó pár kiadását és lapozgatni kezdtem, hajtott a kíváncsiság, vajon mik érdekeltek egy vagy akár öt-hat évvel ezelőtt. Miért raktam el akkor ezeket az újságokat? Mit találtam a későbbiekben is oly fontosnak, hasznosnak? 

Te melyiket olvasod?

Az első újságot kézbe véve már a jelzéshez is lapoztam, így hamar kiderült, hogy abban a lapszámban Walter Tamás világbajnok titkaiba avatták be az olvasókat, még 2007-ben, amit valljuk be, nem ma volt. A többi hasábon találtam bolognai módszerről, menyhalazásról, valamint a dévérek ívásáról tudósító írásokat is. A következő pár újságba berakott jelzéseimen se lepődtem meg, hiszen Alan Scotthorne iszonyatosan szépen és jól horgászott a velencei-tavi 2008-as horgász világbajnokságon. Szerintem sokan voltunk kíváncsiak szerelékére és technikájára, melybe kicsi betekintést engedett Szarka Laci kiváló cikke. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztató...

AZ UTOLSÓ NAPOK!

Szíveket megdobogtató a Dráva látképe

Már csak pár hét és újra a festői környezet, illetve István vendégei leszünk barátaimmal a titokzatos, gyors folyam partján, a Dráván. Lassan egy éve, hogy ott jártunk, de azóta is sokszor eszembe jut, mert sok jó és pár borzasztó élmény is mélyen megragadt bennem. Igen, volt rossz érzésem is, de ez is hozzá tartozik az igazi kalandtúrákhoz, nem csak a jó.

Pár hete találkoztunk Sanyával és Marcival, hogy megbeszéljük, mire lesz szükségünk az idei túrán. Ki mit hoz, hogy ne legyenek felesleges cuccaink, elvégre ma már senki nem megy nyaralni pótos IFÁ-val, hogy mindent el tudjon magával vinni. Miután hazajöttem, ismét átnéztem a képeket, amiket Marci gépével kattintgattunk és arra gondoltam, írok egy bejegyzést, amiben ezeket a képeket használom fel. Amolyan hangolódás képpen. A történet apropója, hogy a felvételek többsége pont nem olyan, amit az ember szívesen mutogat magáról, de most mégis kivételt teszek. Miért? Jó a kérdés! Nem az imázsközpont javasolta, illetve az önéletrajzomba se raknám bele, de ez is én vagyok. Szerintem érdemes lesz velem tartani.

FAGYOS PONTYOK

Sejtelmes, titokzatos kép fogadott a tavon, amikor elsőre rápillantottam. Rég nem jártam már állóvízen, ezért örömmel konstatáltam, hogy a fővárosi Duna parton gyakori szürke betondzsungel helyett most végre természetesebb környezet tárult élem, függetlenül attól, hogy az évszaknak köszönhetően a nádasok még nem zöld színben pompáznak. Felszereléseinket egy stég mellett várakozó csónakkal vittük át a kiszemelt horgászhelyünkre, majd az első kör kipakolása után (míg a többiekre várunk), nekiálltam összeállítani a felszerelésem. Miközben feeder botom darabjait toltam egybe, észrevettem, vendégünk érkezett, egy szép, hófehér hattyú társaságában. Egészen közel jött a csónakhoz és a stéghez, még a kamerámba is belenézett.

Már közeledik felénk, mert...

...nagyon barátságos és érdeklődő volt

Kellemes nyugalom és tisztaság mindenhol, sehol a nagy uszályok vagy személyhajók által generált hullámok, sem parton hagyott szemétkupacok.

HALTARTÓ HELYEK KERESÉSE A DUNÁN

Te atya ég! Nem vagyunk normálisak! Ezek a jelzők jutottak elsőre eszembe most, hogy újra átgondoltam múltkori napunk eseményeit, amit Jankovics Krisztián barátommal töltöttünk el a Duna parton. Miért? Mert hordtunk köveket, fákat, de arra is volt példa, hogy másznunk kellett. Ha ez nem lenne elég, barátom alig három hetes iPhone telefonját hagyta ott a parton a kövek között, amit a srác... 

Elég barátságtalan és veszélyes

Az eseményekben és az izgalmakban eltelt pár óránk itt koránt sem ért véget, de talán kezdjük az elején. 

SZERELMEIM, A KESZEGEK!

I love Bream!

Miért éppen dévérkeszeg? Mit szeretek benne? Mi bújik meg a vonzódásom hátterében? 

A mostani posztomban szeretném kicsit beavatni olvasóimat ezekbe a miértekbe. Kettőezerben, mikor újra elkezdtem horgászni, barátaimmal elég sok tavon megfordultunk az országban, azért, hogy kellemesen eltöltsük az időnket, vagy fogjuk egy-két szép halat. Néha versenyeken is elindultunk, de leginkább amatőr módon próbálkoztunk csak a magunk szórakoztatására, hogy ki tudjunk kapcsolódni a fárasztó hétköznapok után. A legtöbb tavon leginkább a ponty, az amur és a rablóhalak telepítését szorgalmazták, valósították meg, elvégre a legtöbb hazai horgász kedvenc halai ők lennének.

Sok horgász kedvence a ponty

Hosszú éveken át barangoltam sorra a tavak partjain, keresve...

REKORD KESZEGEIM!

Talán bátran kijelenthetem, hogy a ritka alkalmak egyike az, amikor kimegyek horgászni, és az első bedobástól számítva tíz percen belül kapásom van. A fotózást és az újra csalizást követően ismét megmozdul a botom spicce, horgomon immár egy kisebb, mindössze 48 centiméteres, több mint két kilós dévérkeszeggel. Hát persze, az első bronzszínű halam nagyobb volt, de ne rohanjunk ennyire előre, essék pár szó az előzményekről is.

Minden jó összetevő belekerült

Sajnos az élet nem annyira egyszerű, mint az szerettük volna, ezért sötétedés előtt érkeztünk meg a vízpartra, ahol gyorsan összekevertem a búzával és kukoricával dúsított etetőanyagot, majd a botom szétnyitottam, megtömtem etetőkosaram finom falatokkal, horgomra friss csonti csokor került, és már repült is a vízbe szerelékem. Épphogy csak kicsit raktam rendet magam körül, mikor az első kapás...

KÉSZÜLŐDÉS AZ IDEI SZEZONRA (videó)

Az idei évben sem szerepelt a terveim között a fegyver, horgász és vadász kiállítás, mert évekkel ezelőtt volt pár negatív élményem, akkor arra az elhatározásra jutottam, inkább kihagyom ezt a lehetőséget. Nem voltam meggyőződve arról, hogy a kedvezmények minden esetben valósak, hogy vétek lenne nem itt hagyni a fizetésem a szuper kedvezmények miatt. A másik, nyomós ellenérv a kicsi terület miatt kialakult tömeg és a számomra érdektelen más kiállítások egy helyen való elhelyezése.

Mindenki szokott valamit venni a kiállításokon, hogy ne üres kézzel menjen haza?

Az idei évben sem terveztem, hogy tömegen átverekedve sorba akarnék állni a standoknál, mert annyira éget a vágy egy-egy termékért, a hihetetlen árak és a kihagyhatatlan lehetőségek miatt. Persze az élet nem ilyen egyszerű, az ember tervez, Figura végez. Bali barátom jelezte, hogy ő kimegy, mert meg akar nézni pár dolgot. Elindult a kattogás, hogy mi lenne ha,…

"KROKODILOM" POFÁJÁBAN A KISHALAM!

A buszról leszállva egy kis zsákutcába kanyarodva siettem gyermekkorom egyik legmeghatározóbb vizéhez, a Dunához, pontosabban annak egy, akkoriban még igencsak lepukkant, manapság retrónak is nevezhető öblébe, a Lágymányosiba.  

A kép nem csak illusztráció, ezek tényleg mi vagyunk

Miért mondom ezt? Mert akkoriban, mikor történetem játszódott, teher- és személyszállító hajók, olajos hordókon ringatózó fa és egyéb anyagokból épített „házak” ékesítették a látképet eme csendesebb zugban. Az utca végén a már jól ismert és nagyon hasznos lépcső fogadott, aminek segítségével hamar átkeltem azokon a hatalmas átmérőjű csöveken, melyekben már magam se emlékszem, hogy mik folytak. A lépcső tetejéről jól lehetett látni a vizet, aminek a partjára iparkodtam oly serényen. Dobtam egy jobbost, mert most nem a házaknál akartam horgászni, hanem egy kisebb, eldugottabb helyszínen. 

 

Ilyen ősrégi uszályok pihentek az öbölben

Igen, jól érted kedves Olvasó! Én a Lágymányosi-öböl egyik oldalánál megbúvó kis öblébe siettem. Sajnos nem rohanhattam, mert utam kátyúkkal volt teli, és a kajakosok futóedzése miatt egymást kerülgettük, de szerencsére csak egy rövid szakaszon. Nagy volt itt a nyüzsgés, na. A kiszemelt öblöcske felett átívelő hídhoz érve lepillantottam, mert rá akartam nézni fentről a vízre, és közben horgászpartneremet is kerestem, ki nem volt más,... 

...ÉS "EKSÖN!"

Talán már tizenkét éve is van annak, hogy használom jól megbecsült videokamerám. Sok jó és akcióban gazdag pillanatot éltünk meg együtt. Lencsevégre kaptam rengeted fárasztást, szép halakat és boldog horgászokat, illetve olyan túrán volt társam, amikor több napra mentem ki a partra. Igazán hasznos kelléke volt horgász táskámnak, még akkor is, ha nem könnyű súlyáról volt híres.  

A házilag barkácsolt vízálló tokjában pedig szinte lehetetten volt mélyre törni vele

Pötrétén, de...

...a vízitúrákon is nagyon hasznos volt.

Éjszaka sem hagyott cserben, bár ezek a felvételek nem voltak annyira jók

Ennyi idő után itt az ideje a váltásnak és a fejlődésnek, mert szeretném, ha a dinamikusan fejlődő blogom és Youtube csatornámra látogatók a történeteket élvezhetőbb képekkel és videókkal tekinthetnék meg, immár jobb minőségben. Azért azt tegyük hozzá, ma már szerencsésebb HD minőségben videót készíteni.

Nehéz megválni régi kamerámtól, mert...

HORGÁSZ BLOGGEREK ÉS HORGÁSZOK CSOPORTJA

Pár napja egy új csoportot hoztam létre a Facebook-on, hogy a horgász blogok iránt érdeklődő olvasókat és bloggereket összefogja. Miért? Mert szerintem kevés van Magyarországon, talán az egyetlen a Fishing Time és jó lenne kicsit népszerűsíteni ezt a műfajt is, hiszen nem csak az újságokba vagy más WEB oldalakon lehet jó és érdekes történeteket, bemutatókat olvasni, hanem akár amatőr bloggerek oldalán is. 

Gyakran tapasztalom azt, hogy a közösségi oldalakon megosztott posztokat, ha valaki nem követi percre pontosan, akkor gyakran lemaradhat...

VIDÁM ÉVEK A PARTON ÉS A BARÁT, AKI MÖGÖTTE VOLT

Én is, mint sokan mások, gyerekkorban szerettem bele a horgászatba és jártam a tavakra, illetve a Kis-Duna partjára. Ahogy nőttem, a sok elfoglaltság mellett picit háttérbe szorult szeretett hobbim. Mikor kettőezerben újrakezdtem, vizsgáznom kellett, de utána újra elfogott az a boldogság, amit kicsiként éreztem. Szerettem a horgászboltba járni, Imiéket faggatni, mit és hogyan érdemes csinálni. Jártam Dénesbá előadásaira, ahol Nigróval megbeszéltünk egy közös pecát, vele így barátkoztam össze. Szerintem nagyon jó, ha nem egyedül, hanem baráttal vagy barátokkal járok le a partra.

Teltek-múltak a szürke hétköznapok míg egy alkalommal más játszódott le, mint vártam. Az történt, hogy a partner cégünknél jártam és ott megismerkedtem az akkori logisztikai osztályvezetővel, Rácz Józsival. Az események és az élmények rögtön felpörögtek, egyik horgászat váltotta a másikat, nem törődve azzal, hogy két óra alvás után indultunk Tiszaújvárosba vagy Bokodra, mert az ilyen hideg téli hónapokban, mikor be vannak fagyva a tavak, lehetetlen horgászni más helyeken csak itt, de ha hajt a vágy, hát menni kell. 

A téli időszakban remek lehetőségekkel kecsegtet a hőerőműből távozó meleg víz, bár Tiszaújvárosban ezt nem mondhattuk el a nap végén

Bokodon volt olyan alkalom, amikor törpefogó versenyt csináltunk magunk között, annyira nem evett a hal

Persze mindig vannak kivételes esetek

Az erőmű kifolyójához több alkalommal is ellátogattunk, bízva valami jó fogásban és függőségünk csillapításában. Persze ha párjaink véleményét kéne leírnom, az egyszerűbb lenne, mert ismeretlenül is közös véleményen voltak:- Nem vagytok Ti normálisak!

Ugye ismerős mondat. Volt benne igazság, ezt mi is beláttuk, de hajthatatlanok voltunk. Olyan szituáció is előfordult, mikor hajnali fél háromkor találkoztunk az egyik...

A HORGÁSZAT AZ ÉLETEM!

Pár hónapja az egyik közösségi oldal csoportjában jelentkezni lehetett adminisztrátornak. Elvállaltam a feladatot, melyet végül másodmagammal együtt látunk el. Adminként az egyik és talán legfontosabb célom az volt, hogy a lehető leghamarabb legyen új Házirendje a csoportnak, illetve csináljunk valamit közösen, ha már nem tudunk a parton lenni és horgászni.

Nem csak az eső miatt maradtunk gyakran otthon

Persze tudom, hogy vannak, akik pergetnek vagy menyhalazni járnak, de a legtöbb horgász ilyenkor a szabad idejében a gép előtt ül és valami horgász cikket, videót vagy bármi olyat keres, ami horgászattal kapcsolatos és átmenetileg csillapítani tudja elvonási tüneteit. 

Igazi téli elfoglaltság a képek nézegetése

December elején hirdettem egy játékot a csoporttagoknak. A feladat az volt, hogy küldjenek el nekem három olyan képet, amire ha ránéznek,...

DUNAPARTY ÖSSZEFOGÁS

A napokban egyre több alkalommal lehet találkozni a közösségi oldalon egy igazán jó és nagyon hasznos kezdeményezéssel, amiben az embereket összefogására invitálják a szervezők, attól függetlenül, hogy futni, sétálni, kutyát sétáltatni, kirándulni vagy horgászni járunk-e le a Duna partra. Sőt, szerintem az sem mérvadó, csak a szemlélet, hogy hajlandóak vagyunk-e tenni valamit a szebb és tisztább környezetünkért.

Mi a céljuk?

„Célunk, hogy a Duna teljes magyarországi szakaszán összegyűjtsük a szemetet és közben megismerjük a folyó rejtett szépségeit. Kérlek nyújtsatok segítő kezet, hogy a jövő nemzedékének legyen mit továbbadnunk!”

Az elmúlt pár évben gyakran mentem le a partra, ha horgászni volt időm vagy csak a hétköznapi fáradságom szerettem volna kicsit feledni, mert ilyen esetekben szeretek hamar feltöltődni kint a természetben. Sajnos egyre több esetben látok szemetet vagy szemétkupacokat a parton, függetlenül attól, hogy turisztikai szempontból frekventált a terület vagy sem. 

Sajnos műszaki cikkeket,...

...műanyagokat is partra sodor a víz, vagy hagyunk ott a parton.

Gyere és gyűjtsünk össze minél több szemetet

A Duna magyarországi szakasza elég hosszú ahhoz, hogy rendszeresen karban lehessen tartani, nem beszélve arról a sok palackról, kannáról és más hulladékról, mely más országokból sodródik át a vízben hozzánk. 

Gyakori hulladékok a vízparton

Ennek a kezdeményezésnek nem az a célja, hogy másokban keresse a hibát, annál sokkal nemesebb. Az a kérdés,...