2015. október 25., vasárnap

A DUNA MÁSIK ARCA, AVAGY BÁJODBAN A VESZÉLYED!

Az országba belépve főágának hossza 417 km át mutatja magát és bájait az Öreg folyam, egészen a déli határig. Az egész szakaszt még nem jártam be, de éveken át találkozhattam vele különböző helyszíneken és időszakokban. Találkozásaink változatosak voltak, nem mondhatni, hogy unalmas a kapcsolatunk. Egy dolgot azért mindig igyekeztem fejben tartani, hogy hiába kedves és sokszor fogad kegyeibe, mindemellett szeszélyes és felettébb veszélyes.

Körültekintően kell közlekedni víz felett és alatt egyaránt
A fővárosban születtem, így sokszor láthattam, találkozhattam vele. Egyik legemlékezetesebb ilyen alkalmunk akkor volt, amikor ...
...a Lágymányosi öbölben, Gizi néni - a halőr - segédletével megtanultam úszni a hullámaidban, karjaidban a part és a horgász ladikok között.
Első nagy félelmem talán akkor érezhettem, amikor az öbölből kikanyarodva Surányba igyekeztünk többed magammal felfelé evezni a part szélén, a hajók és a vastag drótsodronyok között, kerülgetve a pontonhidakat és elkerülve az erős szemből jövő sodrásodat.
De igazi vadságod akkor volt rám a legnagyobb hatással, amikor visszafelé a Margit híd lábainál evezve mellkason vágtál hullámaiddal, tekintélyt parancsolva fiatal vadságomnak. Ott és akkor újra megbizonyosodtam, veled nem lehet játszani, se tréfálni, mert míg a majré vasba – evezőmbe - kapaszkodtam, pulzusom az égbe tornáztad.

Történetem bevezető szakasza még általános iskolás koromban történt, de pár napja ismét megmutatta zord oldalát a folyam, ami eme bejegyzés megírására inspirált.

Köztudott, az őszi időszak a legideálisabb arra, ha nagyobb márnákat szeretnénk fogni. Mivel Bali már régóta invitálta Viktort egy közös pecára, hosszú egyeztetést követően lebeszélték, hogy a mai nap lehet a legalkalmasabb arra a hold, a nap és a csillagok állasa szerint, ha végre a fővárosi szakaszon is szeretné megejteni élete első féderezését, márna fogás reményében. 
A nagy előkészületek után a parton eltöltött pár órát követően szerintem már mindenki érezhette, hogy ez a nap nem az lesz, amit mi szerettünk volna. De mennyire nem!

Lara jött! Látott és ...
Kora délután lehetett, épp a part alsó, a vízhez legközelebb eső kövein állva készítettem pár képet Baliról, hogy majd legyen anyaga az újságba, mikor a keresőben azt vettem észre, hogy a merítő fejet szinte elkapja a hullám. Látva a vehemenciát, hamar feljebb ugrottam, hogy ne legyek térdig vizes.
Amint fix pontot tálaltam, ismét barátom fele irányult figyelmem, hiszen a kanyarban hömpölygő víz fodrai ígéretes fotózási lehetőségekkel kecsegtettek. A hajó hullámai semmire nem voltak tekintettel, se fényképezőgépem beállításaira, még Bali cuccaira sem. Míg én a kis keresőben vártam a pillanatot az exponálásig, addig az Öreg folyam szépen végigmosta a partvédő köveket, magával ragadva mindent, amit csak ért, hogy a mélységbe vigye. Barátom se úszta meg, hogy a reggeli kipakoláskor figyelmetlenebb volt. Eláztatta etetőanyagját, telefonját és felszereléseit és ha ez nem lenne elég, karjaiba zárta háromlábú bottartóját, vödre tetejét és egy darabig a hátán cipelve tört borst orra alá figyelmeztetve, legközelebb legyen óvatosabb.

Érdemes jól megválasztani, hogy ...
...hol van az a hely, ahol...
...biztonságosan le tudunk ülni a parton!
Szerencsére minden elázott cucc szárítható, a felelőtlenül hullámtérbe pakolt felszerelései pótolhatóak.
Laura a maga vehemenciájával és hullámaival elég kontrasztos jelzést adott, hogy soha ne becsüljük alá a természetet és a környezetet, sokkal körültekintőbb legyen a helyválasztásunk.
A mai napon egyetlen egy márnát se sikerült fognunk, de talán leszámítva azt a pár ezer forintos felszelést, sokkal drágábban is végződhetett volna kalandunk a Dunán, nem beszélve egy lehetséges tragédiáról is akár. Míg az előbb friss, most pár régebbi fotót is megmutatok, hogy mit tud művelni a szeretett folyó.

A baj másodpercek alatt...
...megtörténhet, ha...
...nem figyelünk időben!
A víz hamar "eltűnik", de vissza is jön!
Vízbe esett a botom és összeszedte az összes falevelet
Persze minden jó, ha a vége jó. Jó peca volt, bár ma elkerültek minket a márnák. (Bocs a gagyi telefonos képért)
Akik a folyóparton keresik boldogságukat, biztosan belefutottak már hasonló történetbe. Sok nagy halat rejtenek a folyó fodrai és a jó halban bízva gyakran többet kockáztatunk egy-egy fogásért, de nem szabad, hogy meggondolatlanul cselekedjünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a véleményed a cikkemről?