AZ UTLOSÓ NAP EBBEN AZ ÉVBEN!

Kapásokban és halakban gazdag boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Üdvözlettel,

Figura

ÜNNEPEK / HOLIDAYS

Minden kedves olvasómnak békés, szeretetben gazdag ünnepeket kívánok!

Merry Christmas to all of my readers! 

Figura

A TITOKZATOS DUNAKANYAR

Mostani kalandomban kicsit elrugaszkodtam a Duna fővárosi szakaszától és új szakasszal ismerkedtem meg. Abszolút nem bántam ezt, mert fő a változatosság és jó lehetőségnek ígérkezett. 

A titokzatos Dunakanyar látképe fogadott minket

Két remek horgászt kísértem el, míg ők kedvenc hobbijuknak hódoltak, addig én őket figyelve tanultam. Miért tettem ezt? Azért, mert tőlük sokat okulhatok az úsztatásról. Igen, már „megint” ez a téma. Az idei évben nagyon rákaptam, sőt, mondhatni fanatikusan tanulni akartam ezt a remek és szép horgásztechnikát, ennek fényében minden lehetőséget megragadtam amíg tartott a szezon.

Évek óta járok úsztatni Ördögh Máté barátommal  a fővárosi szakaszra (egy közös történetünkről itt olvashatsz), de a sokszor áradó vagy apadó víz, illetve a sűrűn közlekedő hajók miatt a mélybe húzódó halakat már nem tudjuk a part szélén tartani, elég kevés alkalmunk adódik a jó lehetőségekre. Amennyiben melles csizmával rendelkezünk, a lehetőségeink kitárulnak...

EGY NAP, MIKOR KOLBÁSZBÓL VOLT A KERÍTÉS

Sötét volt még, csak a part másik oldalán világított pár lámpa az úttest mentén a gépkocsivezetők örömére, innen nézve csupán halovány fénycsóvák.

Mögöttünk egy kis erdős rész terült el, de az ide vezető úton néhol látni lehetett pár házat, viskót. Nem voltak jó állapotban, ami cseppet sem izgatott, mert nem ingatlanvásárlás végett érkeztünk ide az élő víz partjára, hanem egy jó márnás (és remélhetőleg keszeges) úsztatásban bizakodva.

A pirkadatig hátralevő hatvan-hetven percet reggelizéssel, beszélgetéssel és a víztükör figyelésével töltöttük el. Szerencsénkre aktívak voltak a halak, jelezték, hogy itt vannak, de nem csak ők mutatkoztak.

A fák hulló levelei között egy mókust vettem észre, ahogy egyik ágról ugrott át a másikra, fittyet hányva arra, melyik lombkoronán van épp fent vagy lent. Hát igen, én is másztam fára kölökkoromban, de soha nem voltam ennyire fürge, gyors és könnyű.

Néhol kissé hiányosan, de őszi pompában a part

Marci sztorizni kezdett, hogy tegnap este, a mai napra kevert márnás etetőanyag összekeverése közben szagra mentek a lakók a pincébe, köszönhetően az erős sajtaromának. Hát, érdekes lehetett ezt az intenzív bűzt a másodikon érezni, de nézzük az előnyét, jó a szomszéd szimata és az aroma se idejemúlt, még friss. Azért azt hamar hozzáteszem, örülök, hogy nem vagyok ifjú barátom szomszédja, bármikor nyugodtan kinyithatom az ablakot és az ajtót is, ha friss levegőre vagy szellőztetésre vágyom.

Nyílt a vödör teteje a parton, mit mondjak, nem viccelt az a tömény szag, ami facsarta az orromat. Ezzel a mozdulattal a környék összes hölgy tagját...

RETRÓ HORGÁSZVERSENY

Akik a mai cikkem végig olvassák, részt vesznek egy időutazásban. Nyugalom, nem kell bevenni semmi kapszulát, űrhajó sem fog jönni, mert most is horgászatról lesz szó, azzal a különbséggel, hogy nem napjainkban használatos felszerelésekkel űzték a pecát szereplőim. Nem lesz lágy match, feeder, de picker bot sem történetemben, hiszen egy igazi Retró horgászversenyt fogok bemutatni, melyet Tibi barátom szervezett egy kis tavon, Turán.

Ébred a természet

Ha azt mondom, hogy Forelle, Relah, Neptun, akkor most sok olvasómnak talán még gyermekkorát idéző horgászatok, apával vagy nagypapával őrzött emlékei ugranak be. Ugye? Velem biztos ez történt, még akkor is, ha napjainkban inkább a finomabb és korszerűbb technikákat részesítem előnyben, ha horgászni megyek. Na, de most ne erről beszéljek már. 

Minden előkerült a sufniból

Immár a harmadik versenyre érkeztünk meg ide Pest megye egyik kicsiny községébe, ahol pár elszánt horgász szeretné összemérni tudását és szinte már teljesen elavultnak tűnő készségét, egy baráti verseny kereteri között, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok és nem szól senki, ha fárasztáskor átúszik a hal a mellettünk ülő versenyző területére. Azonban itt is kell egy-két megkötés, hogy valamennyire garantálhatóak legyenek az egyenlő esélyek.

Hamar elhangzanak a szabályok és megtörténik a sorsolás, mindenki megkapja a horgokat, amiket a verseny alatt kell használni. 

A rajthely és a kapott horgok

A küzdelem ideje alatt, minimum 0.20-as monofil zsinórt lehetett nyúzni és kizárólag azokat a kampókat, melyeket most kaptak.

A technika nem volt megszabva, csak annyi, hogy nem lehet csili-vili hetvenöt csapágyas orsót, picker, feeder vagy matchbot használni. Etetni sem lehetett gyári szuper kajával,...

ÉLESBEN A DUNÁN

A mai napon több dolgot terveztem élesben tesztelni itt a Duna fővárosi szakaszán. A magas vízállás miatt a jelenlegi helyszínünkön nagyon húzott a víz, ezért kénytelen voltam nagyobb, számomra már szinte „felfoghatatlan” tömegű kosarakat használni. A hömpölygő vizet a lábunk előtt lepakolt kövezés igyekezte a medrében tartani (amennyire csak tudta), még akkor is, ha ezen a szakaszon hamar mélyül a part, nincs hosszan elterülő sóderos lapály, ahol a víz szépen „kiterülne”. 

Kiváló idő, de a kérdés az, hogy remek kapások és fogások is lesz

A rohanó sodrás, valamint a mélység is azt „diktálta”, hogyha rendszeresen ott szeretném tartani a kosaram, horgom, ahova bedobtam, szükség lesz akár százötven grammos kosárra, plusz a benne rejlő finomságok súlyára, még akkor is, ha a meghorgászott táv csupán 15-17 méterre volt a parttól. Mi volt ebben a tesztelés? Leggyakrabban 30-40, esetleg 70 g-os kosarakat szoktam használni, a 150 g már számomra már a „Gyúrunk vaze?” kategória, nem is szólva az ehhez méretezendő felszerelésről. 

Lássuk, hogy mik a határaink

Horgomra friss csontik kerültek, drabális kosaramat is megtöltöttem (mint a libát) barna tónusú etetőanyaggal,...

HOSSZÚ MÉG AZ ÚT!

A mai napra arra gondoltam, hogy bátor leszek, és miután több alkalommal volt szerencsém együtt úsztatni barátaimmal a Dunán (akiktől sokat tanultam), most megpróbáltam egy kicsit a saját lábamra állni. Úgy terveztem, ott fogok gyakorolni, ahol senki se lát, főleg azért is, mert aznap csak én értem rá. Persze sajnáltam a segítő kollégák távolmaradását (mert bőven lenne mit tapasztalnom még), de tudtam, hogy egyedül is meg kell próbálni, nem lesz velem mindig ott valaki, hogy megmondja a tutit, ráadásul az ember a saját hibáiból okul igazán. Ezzel a szemlélettel vágtam neki a mai horgászkalandomnak a fővárosi szakaszon. Lássuk, mire jutottam.

A kiválasztott parton a Duna medre apró sóderos, jól mélyül (de nem egyből nyakig), és ha jól választottam meg a helyszínt, illetve a pikkelyes barátaim is itt úszkálnak arra várva, hogy szájukba sodorja a víz a finom falatokat, akkor egy igazán kellemes napnak nézek elébe.

Szeletelt száraz kenyerem a zsákba helyeztem (majd a vízbe raktam, hogy szívja meg magát, míg az etetőanyagot kicsit benedvesítem), és magamra öltöttem „szexi” melles csizmám.

Mivel nem ismertem annyira az itteni mederviszonyokat, kicsit besétáltam a vízbe, és magam előtt végigtapogattam a merítő nyéllel az aljzatot, nehogy egy hirtelen törés esetén magával vigyen a sodrás, és komoly, akár tragikus kimenetelű horgászat legyen a gyakorlásból. A fenék...

ELSŐ DUNAI BRINGÁS KALANDOM

Egyik reggel kerékpárral indultam a fővárosi szakasz egy számomra még szinte teljesen ismeretlen területére horgászni. Az első utam során nem akartam nagyon eltávolodni a HÉV vonalától, azzal az elgondolással, hogyha ha valami gikszer lenne a bringámmal, még legyen esélyem hazajutni egy nagyobb szakaszon tömeg közlekedés használatával is, mert nem érezném túl viccesnek, ha több, mint tíz kilométeren át tolnom kéne hazáig a horgászmotyókkal felpakolt drótszamarat.

Reggel kitoltam az ajtón a zsúfolásig terhelt kétkerekűt, és ekkor rögtön azt éreztem, ez túlzás. Ekkora tömeget nem fog elbírni ez a két vékony kerék és a felni (mondom ezt úgy, hogy a nyeregben se voltam még akkor). Ez a szerkezet nem a nagy terhek cipelésére lett kitalálva, ezért újratervezés következett. Egy feeder, a kamera (és állványa) került le a csomagtartóról, majd az oldaltáskából is pár kiegészítő. Nincs mese, ezek otthon maradtak.

Az első párszáz méter után is érezhető volt, jó döntést hoztam, mert több cuccal már nem bírt volna el a szinte virsli-vékony gumi, meg az alu felnik.

Hamar a partra értem. Ismerkedtem az út területtel, miközben a lehetséges horgász részeket kerestem.

Hangulatos erdős rész

Első lehetőségnek egy spori által javasolt kis ruganyt kerestem fel, ahol letámasztottam a bringám, és felszabadítottam a temérdek felszereléstől. Szinte hallottam, ahogy felsóhajtott a „canga kanca” a megkönnyebbüléstől.

Fenekező botomat hamar felszereltem, majd miután horgára három szem csontit tűztem, már repült is a rugany vége alá a végszerkó a csendesebb részre, ahol nem hömpölyög a víz annyira.

Kicsit vad a környezet, de nem bánkódtam miatta

Kapásra várva

Szerencsére nem kellett sokat várnom az első kapásra,...

ÚJRA A NYEREGBEN

Sokan gondolják azt, hogy a horgászat könnyű sport, hiszen nem kell hozzá sok eszköz, csak egy bot és még néhány kacat. Hát, kérem szépen, akkor azok figyelmébe ajánlok pár pecást, akik nem ritkán egy egész kombi autót is meg tudnának tölteni a felszereléseikkel és a kiegészítő motyókkal. Na, de mindenki a saját háza táján sepregessen. Lássuk, én mit csinálok.

Már nem sok szabad hely maradt a kocsiban

Az utóbbi időben szinte mindig tömegközlekedéssel közelítem meg a vízpartot, ezért igyekszem minimalizálni a horgászathoz nélkülözhetetlen felszerelések mennyiséget, ha ismerem az aznapra kiszemelt helyet és adottságait.  

Ritkák azok az alkalmak, mikor leszállok a buszról, villamosról, és pár lépés után már a kiszemelt részen vagyok. Persze, ezeket a frekventált pályákat nem is szeretem annyira a nagy zaj miatt. Tehát marad a néha több kilométeres séta a sok felszereléssel, ha nem sikerül leredukálni a feleslegesnek vélt dolgokból eleget.

Pár hónapja azon morfondíroztam, hogy elő kéne vennem szinte feledésbe merült bringám, a több mint három éve rárakodott port is le kéne pucolni, és majd ha működőképessé vált, hadba fogni. Idestova lassan húsz éve is van már annak, hogy utoljára a nyeregbe pattantam, és nem a boltig tekertem el vele. Hát, az nem ma volt.

Első utam barátomhoz vezetett, egy műhelybe, ahol szinte csodájára jártak a retro kerékpáromnak. A gyári váz, kormány, fék, de még a váltó is a futószalagon rászerelt francia darab volt. 

Ha piros, akkor tilos! Az első közlekedési lámpám menet közben

Furcsa érzés volt ismét nyeregben lenni, és tekerni a mókuskereket, mert karbantartás hiányában bármi közbe jöhetett volna az út közben, de szerencsére nem történt semmi extra, leszámítva a tucatnyi élményt, amik között voltak szépek és csúfosak is. 

Régi sérülések nyomai a kormányon. A történet vége műtét és gipszelés volt

Tehát Peti átvizsgálta a szamarat, és a következő kérdéssel állt elő: - Mi a...

BÉKÉS KONTRA RAGADOZÓK

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy szeszélyes az időjárás, szinte teljesen kiszámíthatatlan. Aki pontosan tudna előre jósolni úgy, hogy az meg is valósul, annak lottóznia kéne. Napokig kellemes napsütéses órákat élhetünk meg, majd hirtelen annyi eső esik rövid idő alatt, mint normális időszakban egy-két hónap alatt. A változó légnyomásról és a szélről már nem is beszélve. Teljesen rapszodikus.

A blogomon most lezárt szavazatokból egyértelműen kiderült, hogy a voksolók 42%-a nem szeret szélben vagy viharban horgászni. Második helyen holtversenyben a tartós vagy heves esőzés és a fagy végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tikkasztó kánikulát jelöltétek.

Érdekes vagy sem, de ami engem a legjobban bosszant horgászat közben, az a szél és az erős vihar, ami a szavazók többségét is, függetlenül attól, hogy úszós, vagy fenekező módszerrel horgásznak-e.

Köszönöm, hogy szavaztatok.

Itt az ősz, és ilyenkor igazán érdemes tovább horgászni, nem a pincébe vagy a garázsba pakolni horgász felszereléseinket, hiszen gyakran ilyen tájt lehet nagyobb példányokat fogni a békés halak közül, és a rablóhalas szezon is most indul. 

Őszi horgászat, lenyűgöző színekben

Paduc és csonti a horgon

A folyóvizek sodrófája

Ritka dunai fogásom

A következő kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban:

Ha időd engedi,...

EGY GYORS HAJNALI ÚSZTATÁS A DUNÁN

Alig több mint két és fél óra alvás után, az éj leple alatt igyekeztem ki az Öreg Hölgy, azaz a Duna partjára horgászni, hogy még ki tudjuk használni barátommal a legjobb időszakot, ami a várható kapásokat illeti, mielőtt beindul a nagy élet. Bár ha az éjszakai járatra visszagondolok, ott is volt élet. Jobbra-balra dőlve aludtak az emberek a bulikból haza igyekezve, a buszon zötyögve, kivéve azokat, akik még ébren voltak, beszélgettek.

Ahogy a rakpartra értem hajnali három óra harminc körül, megakadt a szemem, hiszen nem mindennapos, hogy ilyen idő tájt (vagy egyáltalán bármikor) lássak itt egy megvilágított asztalt, rajta kicsi tükröt, ahol egy hölgyet sminkeltek. Felmerült bennem, itt forgatás lesz, akkor aztán annyi a nyugodt horgászatnak. Körbenézve azt vettem észre, sehol a közvetítő kocsi, a kamera, de a stáb se. Csak ők hárman voltak, a színésznő vagy modell, a sminkes és még egy rendezőszerű emberke, de mit is érdekelt engem, hiszen ebből kiderült, nem lesz nagy hangzavar, nyugodtan lógathatom majd a csalijaim.

Ébredezik a város

A kiszemelt sóderos parton már volt egy kolléga, aki hajnali három óta fenekezett, és a dunai horgászok apró, de falánk rémei közül fogott csak párat. Szerintem a géb csak télen hasznos, mikor menyhalazni szoktunk, mert nagyon jó csali, imádják a menyusok, meg a többi ragadozó is. 

Ebben a koromsötétben nemigen láttam még semmit, az úszómat is nehéz látási viszonyok mellett voltam kénytelen kisúlyozni, hosszú percek alatt. Mire végeztem, már Máté is leért, aki a lehetőségeinket mérlegelve azt tanácsolta, hogy menjünk egy másik szakaszra, ma nem lesz ez a hely annyira jó. Régi motoros már a dunai horgászatban barátom, iszonyatosan sok tapasztalattal rendelkezik, így egy percig se vitattam döntését, és elkezdtem pakolni.

Így már azért könnyebb lesz szerelni

Az új (szintén sóderos medrű) helyszín nem volt messze, ami nem véletlen lett kiszemelve, hiszen ilyen adottságú aljzaton akartuk felcsalizott horgainkat bevetni, ...

ÜNNEP ÉS KÖLTÖZÉS

Igen! Ez az! Te most a Figura horgász blogján vagy. Üdv!

Kicsit megváltozott a köntös, ugye? Én is szerettem a régit, de úgy gondoltam, itt az ideje a változásnak. Hosszú tesztelések után jutottam el ide, mire a végleges, most látható dizájnt megtaláltam, de szerintem… jó lett. Tudom, ez elég nagyképűen hangzott, de ha nem így lenne, nem mutatnám meg. Lesz még majd pár változtatás, ami reményeim szerint még kezelhetőbbé és barátságosabbá, illetve mobiltelefonon követhetőbbé teszi az itt eltöltött perceidet.

Hosszú idő után lecseréltem a blogom témáját, hátterét és URL címét is

El se hiszem, hogy már öt éve annak, mikor első bejegyzésemet írtam a blogomra. Abban az időben, mikor regisztráltam, nem voltak hosszú távú terveim, sőt, olyan célom se volt, mint amit az állásinterjún kérdeznek: „Mik a későbbi tervei, három, öt vagy tíz év múlva?”

 

Az alapötletet az adta, hogy elkezdtem a fővárosban az élő Dunán horgászni (tettem ezt mindazért, mert nagy keszegeket, mi több, lapátdévéreket akartam fogni) és a vén folyam messze híres a sok és gyakorta termetes halairól. A „termetes” és a „sok” szubjektíven értendő, és igen, helyesbítenék, azért itt se fenékig tejfel az élet. Rengeteg tényezőnek kell klappolnia, hogy sikeresek lehessünk, de ezt most nem részletezném, talán majd máskor.

Tudom, hogy vannak nagyobbak is, ezért sem adom fel

Térjünk vissza oda, hogy miért is vágtam bele a fejszém a blogolásba. Hosszú évekig szinte az egész országot bejártam,...

ÁRVÍZI KALANDJAIM VIDEÓ FILMJE

A változékony, hol csapadékban gazdag, máskor pedig szegény, szinte teljesen kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően, nem csak a vérnyomásunk, de folyó vizeink magassága is ingadozik. Lássuk be, ez nem az igazi és nem csak azért, mert nem lehet tervezni, de iszonyatosan sok kárt és nélkülözést kíván az emberektől. Kilakoltatások, folyamatos készenlét, ügyeletek, szivattyúzások és még sorolhatnám. Talán a legnagyobb rajongói az ilyen helyzeteknek a szúnyogok, hiszen nekik ez az ideális élettér.

Ezekben a napokban nem juttatottam ki a Dunára horgászni, így újra olvastam az Árvízi kalandjaim cikkeimet, mikor az első nap (klikk ide)csak reménykedtem a jó helyekben,  a másodikon mikor kemény küzdelem árán elindultam egy igazán veszélyes részen és vissza kellett fordulnom (klikk ide), de találtam egy igazán vadregényes helyszínt, ahol rengeteg sikeres kapásom volt. A harmadik részben már Rezső barátom is velem tartott, így együtt gázoltunk át a térdig érő vízben és sokszor dagonyáztunk a sárban, mire kijutottunk a vízpartra melyet ide kattintva olvashatsz el.

Mivel nem csak a fényképezőgép volt velem a három nap, de a videó kamerám is,...

...készítettem egy bemutatót a kalandomról, kalandunkról.  Remélem, vissza tudja adni Nektek azokat a pillanatokat, amiket átéltem, sokszor életveszélyes helyzetekben is.

                              
                     


Üdv,
Figura                                                                                                                                                                         

ÁRVÍZI BARANGOLÁSAIM A DUNA PARTON III.rész

Történetem harmadik, egyben utolsó napjához érkeztem, de nem egyedül, mert a mai napon Rezső barátom is szerencsét próbált. Nem véletlenül, hiszen tegnap nagyon szépen ettek a keszegek, és egy igazi pörgős horgászaton voltam túl. Előző nap még áradt, mára azonban apadásnak indult a Duna vize a fővárosi szakaszon.

Egy száraz területen levettem utcai cipőm, és felvettem a műanyag „surranóm”, amiben óvatosabban kellett közlekedni a fellazult talajon, majd a térdig, néhol combig érő vízben haladtunk tovább a spicc felé. 

Én már papucsban vagyok, indulásra készen

Rezső is, akkor hajrá!

A vízi séta szerencsére nem tartott sokáig. Kisvártatva már csak a sárban kellett dagonyáznunk ahhoz, hogy oda érjünk a tegnapi horgászhelyemre (az erről szóló beszámolót ide klikkelve olvashatod el). Rezső barátom kicsit megszeppenve közelítette meg a sziget csücskét, mert szerintem nem gondolta komolyan, hogy ilyen körülmények közepette juthatunk el ide, de...
... a látvány mindenért kárpótolta, még akkor is, ha aznapra bő harminc centit apadt a víz.

Horgaink felcsalizva a vízben, kezdődhet a horgászat

Horgomra a tegnapi napon a legsikeresebb csalinak nyilvánított trágyagilisztát húztam, majd tőlem balra körülbelül tizenöt méterre dobtam be.

Míg a kapásokra vártunk, kicsit körbenéztünk, hogy milyen remek kis helyen vagyunk most. Elhatároztuk, hogy ezen a részen alacsonyabb vízállásnál is kísérletet fogunk tenni, hiszen az öböl tele lehet halakkal, nem csak most.

Botom spicce sok apró pöccintéssel jelezte, valami falánk kis halacska éhezett meg a gilisztára. Miközben orsóm dobjára tekertem fel a damilt, éreztem, hogy nem lesz szükség a merítő fejre, reptethetem is halam. Kis bagoly keszeg volt új alkalmi barátom, a fotózás után már engedtem is vissza és közben bizakodtam a szép folytatásban.

Itt vannak! Jó jel, arra hogy ma sem fogunk unatkozni.

Kamerám felraktam az állványra, hogy tudjak közben készíteni némi nyersanyagot, és ha fogunk még halat, már csak el kelljen indítani a masinát.

Nem volt rossz döntés, hiszen még ha sokkal ritkábban is, mint tegnap, de néha-néha fogtunk egy-egy kisebb-nagyobb keszeget. 

A tegnapi nap legjobb csalija a trágyagiliszta volt

Úgy néz ki, ma is ők válnak be a legjobban

Rezső se unatkozott, neki is öröm volt a közös horgászat

Apadáskor is érdemes próbát tenni

Érezhető volt a kapások gyér számából, nem tett jót, hogy ilyen hirtelen ennyit apadt a Duna vízszintje, mert nem táplálkoztak annyira jól a halak, mint előző nap. Rezső barátommal egyszer csak azt vettük észre, hogy jól eldumáltuk a délutánt, mert kezdett alkonyodni, így a mai napra szánt horgász időnk a végéhez közeledett. Hamar összepakoltuk felszereléseinket, majd ismét nekivágtunk a mocsaras kis ösvénynek, hogy ismét járhatóbb útra térjünk.

Szinte nyakig sárosan jutottunk ki, de egyben biztosak voltunk, ide még visszajövünk, mert több lehetőség van ebben a helyben, mint amennyit ma sikerült kihoznunk belőle. 

Hasznos volt a papucsot felvenni

Úgy néztünk ki, mint a malacok. Még jó, hogy maradt egy kis ivóvíz a palackban, hogy megmosakodjunk :)
 

Szerdán megnézhetitek a kalandomról szóló videót, azokkal a felvett snittekkel, melyeket a három nap alatt forgattam a Duna partján.    Akkor is várlak benneteket :)