2015. március 31., kedd

FAGYOS PONTYOK


Sejtelmes, titokzatos kép fogadott a tavon, amikor elsőre rápillantottam. Rég nem jártam már állóvízen, ezért örömmel konstatáltam, hogy a fővárosi Duna parton gyakori szürke betondzsungel helyett most végre természetesebb környezet tárult élem, függetlenül attól, hogy az évszaknak köszönhetően a nádasok még nem zöld színben pompáznak. Felszereléseinket egy stég mellett várakozó csónakkal vittük át a kiszemelt horgászhelyünkre, majd az első kör kipakolása után (míg a többiekre várunk), nekiálltam összeállítani a felszerelésem. Miközben feeder botom darabjait toltam egybe, észrevettem, vendégünk érkezett, egy szép, hófehér hattyú társaságában. Egészen közel jött a csónakhoz és a stéghez, még a kamerámba is belenézett.

Már közeledik felénk, mert...
...nagyon barátságos és érdeklődő volt
Kellemes nyugalom és tisztaság mindenhol, sehol a nagy uszályok vagy személyhajók által generált hullámok, sem parton hagyott szemétkupacok.

2015. március 7., szombat

HALTARTÓ HELYEK KERESÉSE A DUNÁN

Te atya ég! Nem vagyunk normálisak! Ezek a jelzők jutottak elsőre eszembe most, hogy újra átgondoltam múltkori napunk eseményeit, amit Jankovics Krisztián barátommal töltöttünk el a Duna parton. Miért? Mert hordtunk köveket, fákat, de arra is volt példa, hogy másznunk kellett. Ha ez nem lenne elég, barátom alig három hetes iPhone telefonját hagyta ott a parton a kövek között, amit a srác... 

Elég barátságtalan és veszélyes

Az eseményekben és az izgalmakban eltelt pár óránk itt koránt sem ért véget, de talán kezdjük az elején.